Nemrégiben jelent meg magyarul a Napkút Kiadó gondozásában İlber Ortaylı török történész Gázi Musztafa Kemál Atatürk életéről szóló nagyszabású műve. A magyar nyelvű kiadás támogatója és terjesztője a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány. Az ötszáz oldalas nagymonográfiát magyar nyelvre átültető Pál Laura műfordítóval készített interjút a kötetről G. Fehér Péter a Magyar Hírlap munkatársa. Az interjút teljes terjedelmében adjuk közre.
– Miért pont most került sor a jeles török államférfiról szóló kötet magyar nyelvű kiadására?
– A magyar közgondolkodás fokozatosan kezdi meghaladni azt a szemléletet, hogy Törökországot elsősorban a középkori történelmi eseményeken keresztül ítélje meg. Ehhez hozzájárult az is, hogy egyre hangsúlyosabban kapnak hangot a közös történelem pozitív fejezetei, például a Rákóczi-emigráció törökországi története vagy Kossuth kütahyai, Thököly izmiti tartózkodásának emlékei. A magyar társadalomnak ez a lassan megérlelt szemléletváltása számos kiváló magyar turkológus nem csekély erőfeszítéséhez és kultúrdiplomáciai tevékenységéhez köthető. A Trianon-emlékév pedig ideális alkalomnak tűnt arra, hogy a „török Trianont” legyőző államférfi életéről nálunk is megjelenjen egy átfogó történelmi mű.
– Mindez elegendő inspirációt adott a magyar közgondolkodásnak, hogy a Török Köztársaság megalapítójának élete iránt érdeklődést mutasson?
– Igen, mert már a 18–19. századi magyar menekültek ügyének feldolgozása is ebbe az irányba mutatott. Mára nagyrészt beépült a hazai történelmi gondolkodásba, hogy az ország függetlenségéért küzdő magyar szabadságharcosok a forradalmak elbukása után török földön leltek menedéket. Mindennek folyományaként a 20. századi török történelem eseményei iránt is megnőtt az érdeklődés a magyar közgondolkodásban. Míg a széthullott Oszmán Birodalom romjain az első világháborút követően a török hadsereg sikeresen felvette a harcot az idegen megszállókkal, addig Magyarország kénytelen volt elszenvedni a drámai területcsonkítást.
– Száz év távlatából mennyiben reális az akkori magyar viszonyok összevetése a sikeres török ellenállással, illetve ez utóbbi szolgálhatott volna-e példaként hazánk számára? Magyar Levente külügyminiszter-helyettes által jegyzett előszó is kitér e kérdésre.
– Magyarországon máig tart a vita arról, mi lett volna, ha…, továbbá, hogy egyáltalán volt-e reális lehetősége annak, hogy a magyarok török mintára próbálják megszervezni az ellenállást. Mindenesetre a könyvet elolvasva a magyar olvasó számára is világossá válhat, miként szolgálhatott volna példaként Atatürk függetlenségi mozgalma. Musztafa Kemál kétségkívül szervezési zseni volt és kiváló stratéga, egy olyan magasan képzett katona, aki roppant rövid idő alatt képes volt újjászervezni a hadsereget, és a folyton változó körülményekre is rendkívül gyorsan reagált. Mindez elengedhetetlenül fontos volt a hazaszeretet mellett.
– Az összehasonlítás lehetősége adott, mégis mivel magyarázható, hogy a most megjelent Atatürk-monográfiában a szerző csak futólag említi meg Trianont?
– A kötetnek nem volt célja, hogy a korabeli bonyolult magyar politikai helyzetet elemezze, ez már egy önálló monográfia tárgyát képezné. Török részről egyébként sokkal inkább a két nemzetet összekötő eseményeket szokás kidomborítani. Nem merült feledésbe például, hogy a magyar diplomácia az elsők között ismerte el a fiatal Török Köztársaságot, szintúgy megőrizte a török nemzeti emlékezet azt a gesztust is, hogy Atatürk 1938-ban bekövetkezett halálakor a budapesti középületekre kitűzték a gyászlobogót, míg a magyar Országgyűlésben a képviselők állva hallgatták végig a házelnöki bejelentést a Törökök Atyjának elhunytáról.
– Atatürk reformjaival kikövezte hazája Európába vezető útját. Úgy látszik, ez az út Magyarországon keresztül vezet. Nyilván okkal emelte ki Adnan Polat, a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke a könyvhöz írt bevezetőjében, mennyire fontos hazája számára a Magyarországon lévő egyetemi szintű turkológiai oktatás.
– A Törökország iránt megnövekedett magyar érdeklődést nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a két ország között sok területen szoros az együttműködés. A török nyelv és kultúra iránt érdeklődők száma pedig szembe-szökő módon évről évre emelkedik, egyre több török szellemi és kulturális műhely működik az országban, ami kétségkívül pozitívan formálja át a magyarok törökökről alkotott képét.
