A budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban ünnepelte diplomáciai kapcsolatai felvételének 30. évfordulóját Magyarország és Tádzsikisztán. A Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Iroda és a Külügyi és Külgazdasági Intézet szervezésében megtartott ünnepi rendezvényen levetítették a Vámbéry Ármin (1832–1913) orientalista, nyelvész, MTA tag egyetemi tanár, és nem utolsósorban utazóról 1987-ben készített tadzsik-magyar-török koprodukcióban elkészült filmet – ,,A sánta dervist”.
A filmvetítésen megjelent és köszöntőt mondott Idibek Kalandar, a Tadzsik Köztársaság bécsi nagykövete, aki hangsúlyozta, hogy kapcsolatainkat mindig is a kölcsönös tiszteletre és a közös célok elérésére alapoztuk. A rendezvényen ugyancsak felszólalt Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója, aki röviden megemlékezett a három évtizeddel ezelőtti eseményekről, amelynek eredményeként létrejöhettek a két ország diplomáciai kapcsolatai. Az ünnepi köszöntőket követően került sor ,,A sánta dervis” című film levetítésére, amely figyelemre méltó, hiszen a film egyik rendezője Kis József Vámbéry nyomába szegődve maga is beutazta Közép-Ázsiát. Utazásának eredményeként – Valerij Ahadov rendezőtársával közösen – vitte filmre Vámbéry életének egyik fordulatokban gazdag epizódját. Az 1987-ben „A sánta dervis” címmel bemutatott alkotás magyar-szovjet koprodukcióban készült, és jelentős részben az azóta önállóvá vált Tádzsikisztán területén forgatták. A fikciót és a valóságosan is megtörtént eseményeket rugalmasan ötvöző játékfilm a világjáró tudós visszaemlékezéseinek keretébe illesztve kalauzolja el a nézőt az 1860-as évek Közép-Ázsiájába. A Benedek Gyula által játszott címszereplő, álnevén Rasid efendi, egy karavánhoz csatlakozva viszontagságos sivatagi úton jut el a világ elől elzárt Buharába, ahol szerencséje és kitartása révén az uralkodó emír könyvtárában hozzáfér olyan kéziratokhoz, amelyek új megvilágításba helyezhetik a magyarok korai történetét. Az emír halálával azonban a dervisnek álcázott Vámbéry sorsa is rosszra fordul, és a börtönt is megjárja, mielőtt évek múltán végül kalandos úton hazatér. A valóságban Vámbéry vágya, a keleti utazás, 1856-ra ért elérhető közelségbe, elsősorban báró Eötvös József támogatásának köszönhetően. A nagy utazó 1857-ben indult Keletre, először négy évet Isztambulban tartózkodott, majd rövid hazatérését követően vágott bele a filmben kiváló operatőri munkával megrajzolt nagy utazásba. Az Urániában levetített film magyar nyelvű, kópiája jó állapotban maradt az utókorra, amelyet angol felirattal láttak el.
