Augusztus 4. és 5. között a Pentezugi Rezervátum 25. évfordulója alkalmából nemzetközi konferenciát rendeztek a Hortobágyi Nemzeti Parkban, ahol a világ legnagyobb félvad körülmények között tartott Przewalski lóállománya él.
A konferencián európai, amerikai, valamint kazakisztáni természetvédelmi szakemberek vettek részt, akik megosztották egymással a biológiai sokféleség megőrzésével és a veszélyeztetett állatfajok szaporításával kapcsolatos tapasztalataikat. A Prágai Állatkert, a Debreceni Egyetem és a Pentezug Természetvédelmi Terület munkatársai együttműködésének fő témája a Przewalski-ló világviszonylatban elfoglalt helyzete és a vadonban való megőrzésének szükségessége volt. A külföldi szakemberek úgy vélték, hogy maga a Przewalski-ló egy új kezdet szimbólumává válhat, mivel csak az állatkertekben és természetvédelmi területeken folytatott tenyésztési programokkal őrizhették meg és növelhették állományát.
A konferencián megemlékeztek arról, hogy a Kölni Állatkert segítségével, 25 évvel ezelőtt, 1997-ben, érkeztek meg az első Przewalski-lovak a Pentezugi Rezervátumba. A lovak érkezésének kettős célja volt. Egyrészt a Hortobágyi Nemzeti Park számára fontos volt egy olyan terület, ún. „A” zóna, létrehozása, ahol az emberi beavatkozás minimális, ezért a füves puszta fenntartásához nagytestű fűevők betelepítésére volt szükség. Olyan fajokra esett a választás (Przewalski-ló és rekonstruált őstulok), melyek ősei az ember előtti időkben az itt honos ökoszisztéma részei voltak és jelenleg is képesek önállóan életben maradni a pusztán. Másrészt a projekt elindulásakor nagyon kevés olyan hely volt, ahol a Przewalski-lovak természetes vagy legalább természet közeli környezetben éltek. A felfedezésük után 60 évvel a vadonból kipusztult állatokat ekkor még csak két helyre telepítették vissza, s ezek is nagyon korai stádiumban voltak. A konferencián szó esett arról, hogy az eltelt 25 év alatt a magyar szakemberek bepillantást nyerhettek ennek a veszélyeztetett fajnak az életébe és kapcsolatba kerülhettek más lovas szakemberekkel és intézményekkel.
Albert Szalemgarejev, a Kazakisztáni Biológiai Sokféleség Megőrzéséért Egyesület vezető visszatelepítési szakértője beszámolt a résztvevőknek a kulán populáció közép-kazakisztáni visszatelepítésére irányuló sikeres nemzetközi projektről, amelyet az Erdészeti és Vadvilági Bizottság támogatásával a Frankfurti Állattani Társaság, a Királyi Madárvédelmi Társaság (Egyesült Királyság) és a Norvég Természetvédelmi Intézet részvételével valósítottak meg. A Turgai sztyeppék, amelyeken a tudósok létrehozták a visszatelepítési központot, ígéretesnek számítanak a kulánok elhelyezésére, hiszen a területet korábban nem hasznosították a farmergazdaságok és házi lovak részére. Szalemgarejev megjegyezte: a kazak tudósok remélik, hogy egy nap a kulán populáció olyan mértékben helyreáll Kazakisztánban, hogy a Vörös Könyvből is kikerül. Az álom megvalósításához azonban még több évtizedes fáradságos és kemény munkára van szükség.
