Idén októberben töltötte volna be nyolcvanadik életévét dr. Torma József turkológus, diplomata, hazánk első közép-ázsiai nagykövete. A Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) Magyarországi Képviseleti Irodája szervezésében életéről, munkásságáról tartottak megemlékező rendezvényt az Ybl-villában, amelyre a családtagok, barátok, korábbi tanár- és munkatársak mellett eljöttek a TÁSZ tagállamainak budapesti nagykövetei, a diplomáciai testület képviselői.
A rendezvényen megjelenteket Talaibek Kydyrov, a budapesti képviseleti iroda megbízott igazgatója köszöntötte, aki arra emlékeztetett: szimbolikus jelentősége van annak, hogy ezt a megemlékező eseményt még néhai Hóvári János igazgató kezdte el szervezni, aki sajnálatos módon idén augusztusban váratlanul elhunyt. Mint elmondta: egy olyan diplomata, turkológus és tanár emléke előtt tisztelgünk, akinek személyét nemcsak Magyarországon, hanem az egész türk világban tisztelet övezi. Az előadók közül elsőként Martonyi János hazánk korábbi külügyminisztere kapott szót, aki, barátra, korábbi szegedi gimnáziumi osztálytársra, majd külügyminisztériumi munkatársra emlékezett. Mint elmondta, Torma Józsefet mindenki szerette, embersége példaértékű volt, melegszívű, együttérző, segítőkész ember volt. ,,A legjobb latinos és oroszos volt a Radnóti Gimnázium osztályában, egy igazi nyelvi talentum, aki később a török és türk nyelveket is elsajátította.” Hosszú tanári és kutatói életpálya után a rendszerváltás hajnalán került be a Külügyminisztériumba, ahol nyelvtudása, a közép-ázsiai térség ismerete terén óriási tapasztalatokkal rendelkezett, és ,,végül oda került, ahová kerülnie kellett” – hangsúlyozta Martonyi János. Dr. Torma Józsefet néhány éves isztambuli és ankarai szolgálatot követően kérték fel arra, hogy Kazakisztánban (Almati) nyissa meg hazánk első közép-ázsiai nagykövetségét.
,,Ennek a nyitásnak politikai, gazdasági és kulturális téren rendkívül komoly jelentősége volt, ami meghatározó lett egészen napjainkig – hangsúlyozta felszólalásában Kelemen András korábbi külügyi államtitkár, akinek személyes szerepe is volt abban, hogy Torma József lett az első kazakisztáni nagykövetünk, aki 1994. február 15-től almati állomáshellyel Magyarország első nagyköveteként szolgált nemcsak Kazakisztánban, hanem Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban is képviselte hazáját. Torma József munkáját már kinevezése előtt is a lendület, a megalkuvás nélküli szervezés, kutatás és írás jellemezte. Keskeny Ernő nagykövet arra emlékeztetett, hogy diplomáciai szempontból – a Szovjetunió megszűnése és az új államok megalakulása okán – a kilencvenes évek eleje rendkívül izgalmas időszak volt. A térséggel foglalkozók szinte csak oroszul tudó szakemberek voltak, Torma József nyelv- és térségismerete pedig szinte páratlan volt. ,,Az Antall-kormány már 1991 decemberében kiadott egy jegyzéket, hogy Magyarország minden, a Szovjetunióból kiváló tagköztársasággal felveszi a diplomáciai kapcsolatot.” A kilencvenes évek közepére érett be a diplomáciai munka, amikortól már Közép-Ázsiában is meg lehetett nyitni az első nagykövetséget. ,,Torma József nyilvánvaló nyelvzseni volt, aki megtanulta a türk nyelveket, közte a baskírt is, bejárta Baskíria falvait, amit mindennél jobban megszeretett” – hangsúlyozta a korábbi nagykövet.
A rendezvényen Torma József korábbi turkológus kollégái is felszólaltak, akik valamennyien kiemelték elhivatottságát és páratlan szakmai ismeretét. Papp Sándor jelezte, hogy Torma József 1978 és 1991 közötti baskíriai kutatóútjai rendkívüli alaposan dokumentáltak. ,,Belülről látta a baskír kultúrát, olyan anyagai voltak, amit előtte még senki sem gyűjtött össze.” Nagy–Kincses Éva hangsúlyozta: Torma József nem érte be a kutatással és a publikálással, hanem néprajzosként bejárta a térséget, ahol megismerkedett az ott élő emberekkel, az anyanyelvükön beszélgetett velük. Ivanics Mária előadásában kiemelte: Torma József baskíriai és későbbi közép-ázsiai utazásairól gazdag fotódokumentáció is rendelkezésre áll, mely részben ma már fel nem lelhető kulturális emlékek kutatásához is nélkülözhetetlen támpontot ad.
Somfai Kara Dávid, a rendezvény moderátora, megemlékezett a Torma Józseffel közös közép-ázsiai utazásairól, melyeknek meghatározó szerepe volt turkológusi, kutatói pályájának indulásában. Az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa ismertette a résztvevőkkel Zubaila Musina üzenetét, melyben felidézte, hogy nagyapja, az első világháború és az oroszországi polgárháború idején fönnálló antibolsevik, független, polgári demokratikus Baskír Köztársaság elnöke, Ahmet-Zeki Velidi Togan közvetlen munkatársaként dolgozó Tagán Galimdzsán Budapesten történt telepedéséről és életéről Torma József és Mándoky Kongur István 1990. decemberi, ufai előadásából értesülhetett.
A rendezvény zárásaként Torma Tamás, hazánk bakui nagykövete emlékezett meg édesapjáról. Torma József a Kelet iránti érdeklődésének kialakulásában meghatározó szerepe volt, hogy gyermekkorában sokat olvasgatta nagyapja, Torma János hajónaplóját, aki a kisbéri ménes állatorvosaként indiai maharadzsák, valamint a császári udvarok megrendelésére szállított magyar lovakat, és azokat kísérve 1889-ben eljutott Indiába, Kínába és végül Japánba. Torma József figyelme a Keletkutatáson belül egyre inkább a magyarság eredetének kutatására és a baskírok megismerésére irányult. Törökországi, majd közép-ázsiai kiküldetései során is folytatta kutatómunkáját, melyet – mint a magyar turkológusok legtöbbjének pályáját – mindvégig a testvérek keresése és kultúrájuk minél mélyebb megismerése motiválta. Az a lépés, hogy hazánk 2018-ban a TÁSZ megfigyelő államává vált, a magyar turkológusok, köztük Torma József több évtizedes munkájának eredményességét is jelentette.
Torma József 1943. október 5-én született Kecskeméten. A szegedi egyetem bölcsész karán kezdett felsőfokú tanulmányokba, majd középiskolai tanári diplomát szerzett, német-orosz szakon. Orosz nyelvtudása révén más szláv nyelvek megismerésére is törekedett, így a történelmi magyar–lengyel barátságtól indíttatva, önszorgalomból és önerejéből tanult meg lengyelül, majd egyetemi diákévei alatt, 1963 és 1967 között szinte minden nyarat és tanulmányi szünetet Lengyelország megismerésére fordított. Később egyetemi diákcsoportok idegenvezetését is ellátta Krakkóban és Varsóban, pár év múlva pedig már felső szinten végzett magyar–lengyel szinkrontolmácsolást, amiből részben további tanulmányait is finanszírozni tudta. Régi érdeklődési körének, a Kelet iránti vonzalmának megfelelően 1975-ben altajisztikai tanulmányokba kezdett a szegedi József Attila Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékén.
1967 és 1991 között középiskolai, főiskolai, majd egyetemi nyelvtanárként dolgozott. 1982-től vezető nyelvtanár, 1986-tól pedig idegen nyelvi intézeti igazgató volt. Sokat foglalkozott a magyar idegen nyelvi felsőoktatás megreformálásának problémáival, ezen belül is jelentős energiát fordított a latin nyelvoktatás átalakítására, valamint arra, hogy kidolgozza az orosz nyelvoktatás fakultatívvá tételének országosan alkalmazható rendszerét. Azonban ezen munkája mellett is elsősorban választott hivatásának élt: önmagát, szabadidejét és saját költségeit nem kímélve, embert próbáló utazások során járta be Ázsia türk népek által lakott területeit.
1981-ben védte meg egyetemi doktori értekezését, a baskír nyelvjárások történeti szemléletű rendszerezésének tárgyában. 1982-ben disszertációjával a Magyar Tudományos Akadémia elnökének személyes díját nyerte el. 1986-ban, a Glasznoszty beköszöntével az elsők közt jelent meg a szovjet tagköztársaságokban és a türk autonóm köztársaságok egyikében, Baskíriában. Megismerte a baskírok mindhárom ágát, faluról falura haladva tanulta meg az egyes nyelvjárásokat és jegyzett fel mindent, majd éveken át tartó munkával dolgozta fel gyűjtését. 1998-ban védte meg kandidátusi értekezését „A baskír népi orvoslás mágikus elemeinek mai rendszere” címmel.
Később, már halálát követően a baskírokkal kapcsolatos kutatómunkája, de nem kevésbé a baskír nemzeti öntudat ébresztésében játszott szerepe elismerését is jelentette, hogy 2002. október 9-én első külföldiként magyar–baskír–orosz nyelvű emléktáblát avattak számára Ufában, kutatásainak egyik egykori helyszíne, az Ufai Történeti, Nyelvi és Irodalmi Tudományos Intézet falán.
A rendszerváltás beköszöntével diplomáciai pályára lépett, így 1991. szeptember 3-a és 1997. november 10-e között külföldön képviselte hazáját. 1991 szeptembere és 1994 novembere közt Törökországban dolgozott, először Isztambulban volt főkonzul, majd Ankarában a közép-ázsiai köztársaságokban felállítandó magyar külképviseletek ügyének megbízottjaként dolgozott. 1994 februárjától Magyarország első nagyköveteként a térségben Almati-i állomáshellyel Magyarország Kazahsztánba, Kirgíziába és Tádzsikisztánba akkreditált nagykövete volt.
Kutatómunkáját diplomáciai kiküldetése alatt sem hagyta abba, szabadidejét utazásokkal töltötte, melyek során alaposan bejárta Közép-Ázsia és Szibéria türk területeit. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a türk népekkel és nyelvekkel foglalkozó tanulmányai ne csak magyarul és a főbb világnyelveken legyenek hozzáférhetőek, hanem törökül, baskírul, kazakul, kirgizül, altájiul, hakaszul és más ttürk nyelveken is. Ezen törekvéseinek elismerését jelentette, hogy két kazak folyóirat, 1994-ben az Ana tĕlĕ („Anyanyelv”), 1996-ban pedig a Parasat („Értelmiség”), – egyetlen külföldiként – „az év élenjáró szerzője” díjat ítélte neki.
A közép-ázsiai években – 1994 és 1997 között – tudományos figyelme középpontjában a kun–kazak egyezések vizsgálata, valamint a közép-ázsiai népek és a magyar népi folklór összefüggéseinek feltérképezése állt. Több cikkében írt a közép-ázsiai türk népek sassal végzett vadászatáról, illetve részletesen foglalkozott Abaj Konanbajolit kazak költő, gondolkodó munkásságával.
Torma József 1996 óta szenvedett egy ritka, súlyos betegségben, mely élete utolsó hónapjaiban hatalmas fájdalommal járt számára. 2000. április 23-án, életének 57 évében érte el a halál.
