A Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) Magyarországi Képviseleti Irodája a világhírű kirgiz író, Csingiz Ajtmatov 95. születésnapja (1928. december 12.) alkalmából megemlékező rendezvényt tartott Budapesten, az Ybl-villában. Az eseményen részt vettek a türk államok Budapestre akkreditált nagykövetségeinek képviselői, itt tanuló diákok, Ajtmatov tisztelői, valamint a Képviseleti Iroda munkatársai és vendégei.
A szervezők nevében Talaibek Kydyrov, a TÁSZ budapesti Képviseleti Irodájának megbízott vezetője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta: évről-évre megemlékeznek a világhírű kirgiz író születésnapjáról, akinek a műveit több mint száz nyelvre fordították le. Emlékeztetett arra, hogy a Képviseleti Iroda megnyitásakor az Ybl-villában az első esemény éppen az Ajtmatov életét és munkásságát bemutató fotókiállítás volt, de azóta egy kiadvány megjelentetésében és biskeki bemutatójában, illetve egy budapesti (Zugló) parknak a neves íróról történő elnevezésében is közreműködtek az Iroda munkatársai. Talaibek Kydyrov megemlékezett az iroda néhai vezetőjének, Hóvári Jánosnak a munkásságáról is, aki személyesen is sokat tett Ajtmatov műveinek magyarországi népszerűsítése terén.
Talantbek Kuschchubekov, a Kirgiz Köztársaság budapesti nagykövete felszólalásában arra emlékeztetett, hogy Ajtmatov műveit mintegy 90 millió példányban adták ki, így az ő műveinek köszönhetően pillanthattak be többek között az európaiak, a magyarok a kirgiz és a közép-ázsiai emberek mindennapi életébe. Hangsúlyozta: Kirgizsztán függetlenné válása után, élete utolsó szakaszában, az író diplomáciai tevékenységet is ellátott, hiszen hazája brüsszeli nagyköveteként képviselte országa érdekeit az Európai Unió, a NATO és az UNESCO szervezeteiben, valamint Hollandiában és Luxemburgban.
A rendezvény fő előadójaként felszólaló Somfai Dávid turkológus, a Nazarbajevi Egyetem professzora, aki Ajtmatov két művét is közvetlenül kirgizből fordította magyarra, röviden ismertette az író életútját és családi hátterét. Személyes emlékeit is megosztotta a hallgatósággal, hiszen 2006-ban, Ajtmatov utolsó budapesti látogatása alkalmával tolmácsként működött közre. Előadásában kitért arra, hogyan formálódott Ajtmatov személyisége édesapja tragikus halála után. Hogyan került vissza a Talasz völgyében fekvő Seker faluba, ahol a helyi szovhozban már fiatalon munkába állt. Első rövid elbeszéléseivel, melyeket kirgiz és orosz nyelven is papírra vetett, majd világhírűvé vált elbeszéléseivel (Dzsamila, Első tanító, Szemtől szembe) ezeket a gyermekkori élményeket, falusi életének névtelen hőseit tette halhatatlanná. Somfai Dávid ugyancsak beszélt arról, hogyan került sor 2007-ben Ajtmatov egy kései elbeszélésének (Dzsingisz kán fehér fellege) kiadására, melyet édesapja halálának története ihletett. Az idősebb Ajtmatov a sztálini terror áldozata lett 1938-ban, és névtelen tömegsírban feküdt egészen 1991-ig, amikor több sorstársával együtt exhumálták. Ma a Biskek közeli Atabejit áldozati emlékhelyen nyugszik (Csong-tas), ahol 2008-ban Csingiz Ajtmatov is végső nyughelyre talált édesapja Törökul sírja mellett.
A megemlékezésen felszólaló Jánosi Zoltán arra emlékeztett, hogy Csingiz Ajtmatov már az 1960-as években népszerű volt Magyarországon, hatása, az általa hátrahagyott kulturális és irodalmi örökség kirgiz, ázsiai, európai és egyetemes is egyben. Az előadó úgy vélte, hogy a magyarok Ajtmatovban a kisnemzeti sors hangját fedezték fel, aki műveiben népe identitásáért felszólaló alkotóként jelenik meg. Ajtmatov a népi kultúra jeles képviselője volt, aki már a szovjet időkben Kirgizsztán igazi nagykövete lett. A megemlékezésen kivetítették az író életét, munkásságát és magyarországi látogatását felidéző fényképeket, csakúgy, mint más fotóanyagokat, köztük az író életének nagy találkozásait felidéző fotókat.
Jancsikity Erzsébet az író korai kisregényeiben a gyermeki látószög megjelenítéséről tartott előadást, míg az emlékrendezvény az író műveiből kirgiz, azerbajdzsáni, türkmén és magyar nyelveken történő idézetek felolvasásával ért véget.
