A 2024-es év záróeseményeként a Türk Államok Szervezete (TÁSZ) december 12-én emlékülést tartott az Ybl-villában. Az előadók és a vendégek a budapesti kazak nagykövetség és a BARSZ Magyar – Kazak Alapítvány kezdeményezésére az 1992-ben elhunyt Mándoky Kongur Istvánról, az emberről és a tudósról emlékeztek meg.
A baráti jellegű rendezvényt Prof. Vásáry István nagykövet, a TÁSZ budapesti Képviseleti Irodájának igazgatója nyitotta meg, aki rámutatott arra, hogy a Szervezet számos feladatának egyike az, hogy rendszeresen megemlékezzen a turkológia kiváló művelőiről.
A Kazak Köztársaság budapesti nagykövete, Őexcellenciája Abzal Saparbekuly azzal tisztelegett a kiváló turkológus, tudós, közéleti személyiség emléke előtt, hogy Mándoky Kongur Istvánt a kazak és a magyar nép közötti rokoni, szellemi és kulturális kapcsolatok „aranyhídjának” nevezte. A diplomata hangsúlyozta, hogy a rendezvény nemcsak a néhai professzor életére és munkásságára való emlékezés, hanem kiváló alkalom arra is, hogy újra megvizsgáljuk közös történelmünket, kultúránkat és testvéri kapcsolatainkat. Mándoky Kongur jelentős szerepet játszott a magyar és a kazak nép történelmi rokonságának és szellemi közelségének népszerűsítésében. Éppen ezért Mándoky nemcsak a szülőhazájában, hanem a kazak nép szívében is különleges helyet foglal el. Közös feladatunk, hogy a Mándoky által ránk hagyományozott szellemi kapcsolatot ápoljuk és tovább fejlesszük.
Bartha Júlia ismertette Mándoky Kongurnak az akkori politikai körülmények miatt könnyűnek nem nevezhető életútját, hozzátéve: a magyar tudományosságnak a közép-ázsiai török népek kultúrája iránti érdeklődése igen régi keletű. A Magyarországra települt kunok nyelvemlékeinek kutatása nemcsak a hazai turkológia és a magyar nyelvészeti kutatások, hanem a magyar–török művelődéstörténet szempontjából is rendkívül fontos. Nem lehet véletlen az, hogy az alföldi kultúra mélyrétegeinek kutatására olyan, a tájhoz kötődő tudósok vállalkoztak, mint az etnográfus Györffy István, a turkológus Németh Gyula, és a mestere nyomdokába lépő, az ő útmutatásait követve, de eredményeit némely tekintetben túlhaladva, Mándoky Kongur István. Mándoky számára a szülőföld, a Nagykunság szívében fekvő szülővárosa, Karcag meghatározó közeg volt. A török nyelvek, és a magyar őstörténet ismeretét Németh Gyulától tanulta. A kun nyelvemlékek kutatását Mándoky már egyetemi évei alatt elkezdte s ezt a munkát folytatta a tanulmányai befejeztével is. Mélységesen hitte, hogy a Kelet felől Európába érkezett magyarság összekötő kapocs a Kelet és Nyugat között. A tudományos problémák megoldása pedig csakis úgy lehetséges, ha ismerjük a nyelvi és kulturális rokonság okán érintett népek szokásait és életét, a fejlődési irányukat és a tudományos eredményeiket. Kollégái tréfásan “kunológusnak” nevezték, de közülük csak néhányan mondhatták el magukról, hogy a törökségi kultúra olyan széles területét látják át, amilyenen ő biztonsággal mozgott. A turkológia hagyományos területein belül a honfoglalás előtti török-magyar kapcsolatok, a magyar őstörténet foglalkoztatta. Kutatásai eredményeként született a Dobrudzsai tatár nyelvtanulmányok ‑ Alaktani vizsgálatok és népköltési szövegek című egyetemi doktori disszertációja annak okán, hogy a kun eredetű szavak etimonját a dobrudzsai tatárok nyelvében vélte felfedezni. A disszertáció a dobrudzsai tatár nyelv leíró nyelvtanát tárgyalja, és ízelítőt ad a népköltészetből, továbbá 117 közmondást is közöl. Mándoky dobrudzsai tanulmányútjait Közép-Ázsiai kutatások követték. Bár az akkori politikai viszonyok nem kedveztek a terephez kötődő kutatómunkának, mégis sikerült szinte évente nyelvi–néprajzi gyűjtéseket végeznie, sőt lehetősége nyílt Baskíriában és a volgai tatárok között is kutatni. A kazakok és a tatárok között végzett nyelvjárási és néprajzi gyűjtése nagyban hozzájárult számos magyarországi kun nyelvemlék megfejtéséhez. A kun nyelv magyarországi emlékei című, 1981-ben megvédett kandidátusi disszertációja addigi kutatásainak fontosabb eredményeit tartalmazza. Mándoky Kongur István 1992. augusztus 22-én bekövetkezett halálával egy ígéretes tudósi pálya tört derékba. Még holtában is nagy utat tett meg. A dagesztáni fővárosból, Mahacskalából a kazakok akkori fővárosába, Almatiba vitték. A Kengszai temetőben pihen, ott, ahol a kazak kultúra nagyjai. Halála után a szülővárosa emlékművet állított neki, Györfi Sándor szobrászművész domborművét. Ám az igazi emlékmű mégis az, hogy amit életében eltervezett: a Kunság és Kazakisztán közötti eleven kapcsolat az elhunyta után megvalósult.
Gál András, az immár 30 éve működő „BARSZ” Magyar – Kazak Alapítvány elnöke felhívta a figyelmet a Bartha Júlia által szerkesztett és a BARSZ támogatása által még 2002-ben megjelent alábbi kötetre: Amu-Darja széles vize. Válogatás a török népek folklórjáróból Mándoky Kongur István fordításában (Barbaricum Könyvműhely Karcag, 2002). Kelemen András volt külügyi államtitkár Mándoky Kongur jóbarátjaként személyes emlékeket idézett fel, például azt, milyen mély benyomást keltett benne, hogy 2013-ban meglátogathatta az Almatiban a Mándokyról elnevezett iskolát.
Mándoky pályatársaként Ivanics Mária a leendő tudós által az Eötvös Kollégiumban, „a magyar turkológia bölcsőjében” eltöltött idejére, az ottani pezsgő szellemi életre és annak a jelentőségére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Dr. Csámpai Ottó szociológus azt az élményét idézte fel, amikor Mándoky „A Sárga-folyótól a Kárpát-medencéig” címmel tartott a Felvidéken előadást. Dr. Molnár Ádám azzal indította visszaemlékezéseit, hogy Mándokyval megismerkedésükkor azonnal összebarátkoztak és folyamatosan közeli kapcsolatban álltak. Molnár szerkesztésében – gazdag képanyaggal – jelent meg a Kunok és magyarok kötet, amely a turkológus tudományos cikkeit adta közre. (Angolul: Newcomers from the East). Khinayat Babakhumar kazak néprajzkutató úgy jellemezte Mándokyt, hogy már életében legendás volt, a halála után pedig már–már mitikus magasságokba emelkedett. Mindannyiunk kötelessége, hogy páratlanul értékes hagyatékát ápoljuk.
Zárszóként Mándoky Aisha felidézte a néhai férje 80. születésnapja alkalmából a szülővárosában, Karcagon tartott megemlékezést. A tudóst nemcsak a nagykunsági városban, hanem a közép-ázsiai országokban is rendkívüli tisztelet övezi. Az élő türk nyelveket a kunmadarasi szovjet laktanyában a katonákkal összebarátkozva tanulta meg. Beszédét Mándoky Aisha azzal zárta, hogy közelgő születésnapja alkalmából kazak népviseleti kabátot ajándékozott a szintén Karcagon született Bartha Júliának. A karcagiak ugyancsak népviseleti kabáttal lepték meg a neves turkológust.
A rendezvényt Mándoky Kongur kedvenc magyar és kazak népdalainak zajos tetszéssel fogadott előadása, majd kazak tánc- és dombra bemutató zárta le.
