Vámbéry Ármin születésének 190. évfordulójáról (1832. március 19.) emlékezett meg a Türk Államok Szervezete (TÁSZ) Magyarországi Képviseleti Iroda az orientalista, keletkutató Fiumei úti temetőben található síremlékénél. A megemlékezésen részt vett dr. Hóvári János nagykövet, a TÁSZ magyarországi képviseleti iroda vezetője, Zhanibek Abdrashov, a Kazak Köztársaság Budapestre akkreditált nagykövete, Sevda Faracova, az Azerbajdzsáni Köztársaság nagykövetségének tanácsosa és Fodor Pál professzor, a Bölcsésztudományi Kutatóközpont emeritus főigazgatója.
Köszöntőjében Hóvári János arra emlékeztetett, hogy a TÁSZ magyarországi képviseleti iroda rendszeresen megemlékezik Vámbéry Ármin (1832–1913) orientalista, nyelvész, MTA tag egyetemi tanár, és nem utolsósorban keletkutató ,,nagy utazóról”, aki magyarként, európaiként nagy tiszteletnek örvend a türk világban. A nemzetközi tudományos világ legutóbb 2013-ban tisztelgett a neves Ázsia-kutató emléke előtt, amikor halálának századik évfordulójára emlékeztünk. A nagykövet hangsúlyozta: Vámbéry úgy vallott, hogy tizenéves korában dunaszerdahelyi parasztemberek keleti örökségünkről szóló mendemondái irányították figyelmét a türk világ felé. Egész életében azt a nagy titkot próbálta felfedni: mi a köze a magyarságnak a türk világ egyes nyelveihez és népeihez? Vámbéryre emlékezve a TÁSZ budapesti iroda szervezésében februárban az Uránia Nemzeti Filmszínházban levetítették az 1987-ben készített tadzsik-magyar-török koprodukcióban elkészült filmet ,,A sánta dervist”.
A megemlékezésen felszólaló Somfai-Kara Dávid turkológus elmondta: Vámbéry vágya, a keleti utazás, 1856-ra ért elérhető közelségbe, elsősorban báró Eötvös József támogatásának köszönhetően. A nagy utazó, aki mintegy harminc nyelven beszélt, 1857-ben indult Keletre, először négy évet Isztambulban tartózkodott, majd rövid hazatérését követően vágott bele a felfedező útba. Álnéven, Rasid efendiként, egy karavánhoz csatlakozva viszontagságos sivatagi úton jutott el a világ elől elzárt Buharába, ahol szerencséje és kitartása révén az uralkodó emír könyvtárában hozzáfért olyan kéziratokhoz, amelyek új megvilágításba helyezték a magyarok korai történetét. Az emír halálával azonban a dervisnek álcázott Vámbéry sorsa rosszra fordult, és a börtönt is megjárta, mielőtt évek múltán végül kalandos úton hazatért.
A megemlékezésen elhangzottakhoz Fodor Pál professzor hozzáfűzte: Vámbéry írásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az addig Európában csak az oszmán török világot ismerők új információkhoz jussanak a török társadalmi és politikai élet változásairól.
A megemlékezés Vámbéry Ármin síremlékének megkoszorúzásával ért véget.
Fotók: Markovics Z. Kristóf
